A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja.
„Miközben a levegÅ‘be emelkedett a repülÅ‘gépem, az ablakból észrevettem az Olimpiai Stadiont, amelyben éppen kezdetét vette az ünnepség."
Eef Kamerbeek, tízpróbázó
Gála és budapesti vendéglátás az ’56-os olimpiát bojkottáló országok – Hollandia, Svájc, Spanyolország – kvótát szerzett olimpikonjainak tiszteletére, valamint kapcsolódó tudományos konferencia
FÅ‘védnök: Kövér László, az Országgyűlés Elnöke
1956-ban Hollandia, Svájc és Spanyolország bojkottálta az olimpiai játékokat a magyarországi forradalom vérbefojtása miatt. „Nem menni, ez lehet az egyetlen méltó döntés” – fogalmaz dr. J. Linthorst Homan a Holland Olimpiai Bizottság elnöke az 1956. november 8-i közgyűlésen. Beszédét tapsvihar követi, a szövetség egyöntetűen áll ki a döntés mellett, továbbá megszavaz saját költségvetésébÅ‘l 100.000 guldent a Magyarországról érkezÅ‘ menekülteknek. A sportolókat értesítik, egyeseket Ausztráliából távirat útján hívnak vissza. Az olimpikonok elfogadják a határozatot, hazarepülnek, Eef Kamerbeek atléta például a felszálló repülÅ‘rÅ‘l látja a megnyitó ünnepséget. A Magyarország melletti kiállás az egész holland sportéletnek olyan törést okozott, amely még az 1960-as római olimpia sikertelenségében is fÅ‘szerepet játszott. Homan ugyanakkor évtizedekkel késÅ‘bb is kiállt a döntésének helyessége mellett. EttÅ‘l függetlenül a holland sportolóktól a Holland Olimpiai Szövetség 2006-ban bocsánatot kért, a svájci olimpikonok évente jártak össze találkozni. Magyar részrÅ‘l eddig hivatalos gesztusgyakorlás nem történt.
60 évvel az események után, az olimpia megnyitójának évfordulóján a Magyar Olimpiai Bizottság és Civil Európai Zenei
és Sportdiplomáciai Magyar Intézet, (továbbá a Nemzeti Sport, Magyar Sportújságírók Szövetsége, Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem, Hotel Continental Budapest, Uránia Nemzeti Filmszínház) szeretnék megköszönni a kiállást a három ország olimpiai szövetségeinek és a kvótát szerzett sportolóknak. Nem díjakat adunk át, hiszen azzal legitimálnánk a bojkottot, mint diplomáciai eszközt. Egyedi tervezésű ezüstözött emlékérmek és egy háromnapos budapesti vendéglátás, valamint egy gálaest keretében fejezzük ki hálánkat, amellyel Magyarország tartozik nekik. Az esten a magyar nép- és cigányzenét játszunk, illetve 1956-ban aktuális holland, spanyol és svájci slágerekbÅ‘l nyújtunk válogatást, melyeket magyar művészek adnak elÅ‘, visszarepítve a vendégeket az idÅ‘ben. Kisfilmeket vetítünk, felvételeken keresztül és személyesen ismerkedünk meg az olimpikonokkal. És amire nem került sor Melbourne-ben: Felhúzzuk a három ország lobogóját, ezzel köszönve meg, hogy a hozzánk idelátogató sportolók életük legszebb álmát adták oda egy számukra talán ismeretlen ország szabadságáért. Párhuzamos tudományos programként november 22–23-án konferenciát szervezünk „Diplomácia sportban és zenében – az ’56-os olimpiai bojkott háttere és tanulságai” címmel az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemen, amelyen sporttörténeti szempontból elemezzük az események hátterét, jelezve, hogy egy-egy ilyen politikai döntésnek milyen következménye lehet a sportolókra nézve. (Bár jár a köszönet Magyarország részérÅ‘l, bármily csekély mértékben is, de szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a jövÅ‘ben a sportolói bojkott kerüljön ki a nemzetközi sportpolitika eszköztárából. ’84-ben is megtapasztaltuk annak kegyetlen mivoltát.)
A zenei rendezvényekkel méltó módon szeretnénk kifejezni hálánkat a résztvevÅ‘k irányába, a konferencia eredményeivel pedig tudományos igényű tájékoztatást nyújtunk a hatvan évvel ezelÅ‘tti eseményekrÅ‘l.