A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja.

 

 

„Miközben a levegőbe emelkedett a repülőgépem, az ablakból észrevettem az Olimpiai Stadiont, amelyben éppen kezdetét vette az ünnepség."

Eef Kamerbeek, tízpróbázó 

Gála és budapesti vendéglátás az ’56-os olimpiát bojkottáló országok – Hollandia, Svájc, Spanyolország – kvótát szerzett olimpikonjainak tiszteletére, valamint kapcsolódó tudományos konferencia

 

Fővédnök: Kövér László, az Országgyűlés Elnöke

 

1956-ban Hollandia, Svájc és Spanyolország bojkottálta az olimpiai játékokat a magyarországi forradalom vérbefojtása miatt. „Nem menni, ez lehet az egyetlen méltó döntés” – fogalmaz dr. J. Linthorst Homan a Holland Olimpiai Bizottság elnöke az 1956. november 8-i közgyűlésen. Beszédét tapsvihar követi, a szövetség egyöntetűen áll ki a döntés mellett, továbbá megszavaz saját költségvetéséből 100.000 guldent a Magyarországról érkező menekülteknek. A sportolókat értesítik, egyeseket Ausztráliából távirat útján hívnak vissza. Az olimpikonok elfogadják a határozatot, hazarepülnek, Eef Kamerbeek atléta például a felszálló repülőről látja a megnyitó ünnepséget. A Magyarország melletti kiállás az egész holland sportéletnek olyan törést okozott, amely még az 1960-as római olimpia sikertelenségében is főszerepet játszott. Homan ugyanakkor évtizedekkel később is kiállt a döntésének helyessége mellett. Ettől függetlenül a holland sportolóktól a Holland Olimpiai Szövetség 2006-ban bocsánatot kért, a svájci olimpikonok évente jártak össze találkozni. Magyar részről eddig hivatalos gesztusgyakorlás nem történt.

60 évvel az események után, az olimpia megnyitójának évfordulóján a Magyar Olimpiai Bizottság és Civil Európai Zenei
és Sportdiplomáciai Magyar Intézet
,  (továbbá a Nemzeti Sport, Magyar Sportújságírók Szövetsége, Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem, Hotel Continental Budapest, Uránia Nemzeti Filmszínház) szeretnék megköszönni a kiállást a három ország olimpiai szövetségeinek és a kvótát szerzett sportolóknak. Nem díjakat adunk át, hiszen azzal legitimálnánk a bojkottot, mint diplomáciai eszközt. Egyedi tervezésű ezüstözött emlékérmek és egy háromnapos budapesti vendéglátás, valamint egy gálaest keretében fejezzük ki hálánkat, amellyel Magyarország tartozik nekik. Az esten a magyar nép- és cigányzenét játszunk, illetve 1956-ban aktuális holland, spanyol és svájci slágerekből nyújtunk válogatást, melyeket magyar művészek adnak elő, visszarepítve a vendégeket az időben. Kisfilmeket vetítünk, felvételeken keresztül és személyesen ismerkedünk meg az olimpikonokkal. És amire nem került sor Melbourne-ben: Felhúzzuk a három ország lobogóját, ezzel köszönve meg, hogy a hozzánk idelátogató sportolók életük legszebb álmát adták oda egy számukra talán ismeretlen ország szabadságáért. Párhuzamos tudományos programként november 22–23-án konferenciát szervezünk „Diplomácia sportban és zenében – az ’56-os olimpiai bojkott háttere és tanulságai” címmel az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemen, amelyen sporttörténeti szempontból elemezzük az események hátterét, jelezve, hogy egy-egy ilyen politikai döntésnek milyen következménye lehet a sportolókra nézve. (Bár jár a köszönet Magyarország részéről, bármily csekély mértékben is, de szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a jövőben a sportolói bojkott kerüljön ki a nemzetközi sportpolitika eszköztárából. ’84-ben is megtapasztaltuk annak kegyetlen mivoltát.)

A zenei rendezvényekkel méltó módon szeretnénk kifejezni hálánkat a résztvevők irányába, a konferencia eredményeivel pedig tudományos igényű tájékoztatást nyújtunk a hatvan évvel ezelőtti eseményekről.

Részletes történelmi áttekintés az intézet első saját kutatásából: Az elveszett olimpia (Csillag Péter)